Napi (ál)bölcsesség


"Belőle csak egy van. Ha vele vagyok, az olyan, mintha két énem lenne. Az egyik felem érzéki, szenvedélyes, meg akarja őt érinteni. A másik pedig nyugodt és békés, tökéletesen elégedett, tudja, hogy ő a nagy Ő."

(Riley)

0 megjegyzés

HPV - az ismeretlen veszély

2017. május 29., hétfő

Az ember lánya bizonyos időközönként nőgyógyászatra vonul, merthogy szűrővizsgálat, méhnyakrák, cytológia, satöbbi. Így, 30 fölött (ehhehe) már azért jó pár ilyen körön túl vagyok, amit legutóbb mesélt a nőgyógyász, az mégis nagyon megdöbbentett.

Azt mondta ugyanis, hogy hát bizony bizony, feltűnően sok az olyan rákos megbetegedések száma, ahol előtte negatív rákszűrési eredményt prezentáltak a laborban. Ez tehát ejnyebejnye, és majd most mi csináljunk egy ennél sokkal-sokkal jobb vizsgálatot, mert itt nem csak a rákos sejteket (vagy arra utaló jeleket) vizsgálják, hanem magát a hajlamosító tényezőt, a HPV, azaz humán papilloma vírus jelenlétét is.

Én persze hallottam már a HPV-ről, de eddig úgy voltam vele, hogy hát én? Miért pont én? Meg hogy az csak valami fertőzés, majd elmúlik, satöbbi. Hát... doktornéni eléggé beijesztett vele, mondván, hogy bizony akár úgy is lehet fertőzött valaki, hogy születésekor fertőződik (hasonlóan a HIV-hez), aztán persze felnőttként ezt oda-vissza lehet adogatni a szexuális partnereknek. Ráadásul nemhogy a nőknél okoz többféle rákot (méhnyak- és nemiszervi rákokon kívül még a végbél-, szájüreg- és garatrák is innen származik), hanem a férfiaknál is ugyanezeket válthatja ki (nyilván a méhnyakrákot nem, de a többit abszolút), és ha mindez nem lenne elég, akkor meg kell küzdeni azzal a ténnyel is, hogy férfiakban a vírus kimutathatatlan. Tudjuk, sok helyen hirdetik, meg gyorsteszt, meg ilyesmi, de ez inkább parasztvakítás, csak nőkön lehet szűrni, a rendes vizsgálat bizony laborban történik, és persze nincs meg azonnal, no meg nem is a legolcsóbb.

Magyarul: ha egy nő fertőzött vele, azzal egyrészt értelemszerűen saját magát veszélyezteti, továbbá érintett lehet benne a partner (hogy az előző partnerekről ne is beszéljünk, hiszen ha erre eddig nem szűrték, akkor ki tudja, mikor kapta be az ember a vírust, ilyeténképpen képbe kerülhetnek a korábbi partnerek későbbi partnerei... stb. stb.).

Természetesen megcsináltattam a szűrést, ugyanolyan mintavétel van, mint egy sima rákszűrésnél, tehát nem igazán különbözik semmiben, valamivel drágább, de ennyit megér a saját és a párom élete. Ezután kb. tíz napnyi internetes utánaolvasgatás és rémes dolgok felfedezése következett, atyaég, ezt az anyajegyet is okozhatta a hpv, meg ezt a szőrtüszőgyulladást is, meg juj viszket itt, ez meg miez? Szóval kellően be lettem ijesztve... Cserébe legalább alaposabban utánanéztem ennek a történetnek, és bevallom, a haszontalan információk kiszűrése után is bőven maradt ijedeznivaló.

Aztán megérkezett az eredmény, modern módon, interneten. (A Comic Sans kicsit erős nekem, de annyi baj legyen.)





Fellélegeztem. Nagyon.
0 megjegyzés

Életem Johival - avagy jelentés a konditeremből

2016. december 19., hétfő

Immár több, mint két hónapja, hogy először beléptem az Arnold Gym ajtaján. Bizonyos szempontból nem igazán hosszú idő, de bizonyos szempontból meg pont annyira hosszú, hogy be lehessen róla számolni.

Ahogy már meséltem, Johit választottam személyi edzőmül, és milyen jól tettem! Johival az edzések csak úgy röpülnek! Nem tudom, hogy más hogy van ezzel, de nekem igencsak fontos, hogy személyes kapcsolatunk is legyen, hiszen ha nem tud rólam az edző semmit, akkor hogy alakíthatna akár testi, akár lelki értelemben? Mert bizony itt rengeteg alakítanivaló van belül is, nem csak fizikailag. Picit másképp kell gondolkodni, nem nagyon, csak egy picit, de tudjátok, hogy van ez: ha valamit csak 1 fokkal elfordítasz, kilométerekkel később az már igenis nagy távolságra lesz. Hát így működik ez.

Az első lépés például, hogy az ember eljár edzeni. Bepakolsz, elindulsz, átkozod a 17-es villamost, mert sose jön, vagy ha igen, akkor annyira tele van, hogy nem fér fel már senki, és még várni kell vagy 8 percet a jeges hidegben. Azért nagy nehezen mégis odaérsz, betántorogsz az öltözőbe (mert mire odaértél, már fáradt vagy), észreveszed, hogy törölközőt nem pakoltál (sebaj, kaphatsz a recepción), átkozod magad, de azért átöltözöl, közben nyöszörögsz, hogy nincs kedved...

...de aztán belépsz a terembe, ahol mindig van valaki, aki kemény munkát végez, legyen reggel, este, hétköznap vagy éppen vasárnap. Ő is ott van, már előbb odaért, mint te, és nézd, milyen jól néz ki, pedig tudod, hogy fél éve még pocakos volt, vagy éppen vékonyka. Szóval ha ő meg tudta csinálni, te is meg tudod, és meg is fogod.

Az első megálló a futópad. Szép, nyugis, bemelegítő gyaloglás olyan 5 km/h-val kb. 10 percig (ha több időd van, akkor lehet az 25-30 is akár, elvégre ártani nem fog). Itt érzed újra, hogy már most fáradt vagy, ha eddig nem lettél volna. Elkezdesz izzadni, felgyorsul a pulzusod, és akárhogy is alakult a nap, valahogy megnyugtató ez az egész monoton kis mozgás, elengeded a napi rossz dolgokat, vagy éppen felkészülsz a nap további részére.

Aztán megérkezik Johi - becenevén: Antikrisztus. Nagyon vidáman odapenderedik melléd, és te már tudod, hogy újra tönkre fog tenni, hogy a füled mellett fog lefolyni a veríték, hogy minden porcikád fájni fog egy óra múlva, de mivel épp ezért vagy itt, sőt, valahol kifejezetten vágysz is erre, ezért nem bánod. Könnyű belejönni ezekbe az edzésekbe, mert az ember valahogy úgy lett kitalálva, hogy ösztönösen megpróbálja legyőzni saját magát és a testét. Ki jobban, ki kevésbé, de mindannyian küzdünk a különféle kihívásokkal, ez is épp ugyanolyan dolog. Csak éppen ha itt nem bír el a karod, hát pofára esel, vagy éppen fenékre.

Johi nagyon optimista, mindig mindenért dicsér, és még akkor is ezt teszi, amikor úgy érzed, hogy basszus, ennél otrombább, bálnább és bénább már nem is lehetnél - mert szerinte ez "SZÉÉÉP!". Hát, ha neked ez szép? - gondolod, és guggolsz szépen tovább, noha a lábad már valószínűleg nem is a tiéd, legalábbis pont ilyen érzés, amikor a már égő, fájó combjaidat még tovább és tovább és tovább terheled. "Akkor ebből még kétszer 20", mondja Ő angyali mosollyal, és te mégse kívánod a pokolba, mert egyrészt már te is ott vagy lassan, másrészt meg nem kötelező ezt csinálni, de te mégis itt vagy egy héten kétszer-háromszor, szóval igazán egy szavad se lehet, ezt akartad, te kis mazochista. De Johi módszere pont ez: kihajtja a lelkedet is, de ez neked JÓ. Megint akarod, és megint és megint. Mert úgy csinálja, hogy jólessen, hogy megszeresd ezt az egészet.

Azért vannak ám kellemesebb percek is! Vannak szerethető, jó gyakorlatok, amikből jólesik megcsinálni azt a 15-öt, 20-at, vagy akármennyit. A sok ülés és merev mozdulatlanság után hihetetlenül kellemes, még ha néha fájdalmas is picit, hogy megmozgathatod a mélyebb hátizmokat, vagy a régesrég letapadt váll- kar- lapocka, esetleg netán hasizmokat. Mert érzi a tested, hogy mire van szüksége, és mindezt gyorsan meghálálja. Amióta ugyanis edzek, nem fáj sem a derekam, sem a hátam, sem a vállam. Sokkal jobban alszom, kitartóbb vagyok, tempósabban gyalogolok, simán felszaladok azon a pár lépcsőn otthon (és nem akarok légszomjban elhunyni), vagy - bár elveimmel merőben ellenkezik, de néha mégis muszáj - kis szaladással simán elérem a buszt, villamost. 

Vannak kifejezetten vicces gyakorlatok is: egyik kedvencem például a medicinlabda teljes erőből földhöz b..... őőőő vágása. Sokszor. :) De ugyanezt meg lehet csinálni két kötéllel is. Aztán ott a zsámolyra állva ugrabugrálás felfelé, hogy lefelé egy picit megpróbáld lassítani a gravitáció hatását a karoddal, válladdal - ebből lesz majd úgy ezer év múlva a felhúzódzkodás. Már amennyiben.

Na persze a csajos edzésekből nem maradhat ki a beszélgetés sem - van itt lelkizés, viccmesélés, hülye fotók készítése, és persze sok-sok nevetés. Ezért szeretek én Johival az Arnoldban edzeni. Már maga a hely is jó légkörű, mindig mindenki nagyon kedves, lehetsz kezdő vagy haladó, mindenkihez nyugodtan szólhatsz, nem lesz senki bunkó. Johi meg még rá is tesz jó pár lapáttal, mert pont olyan hülye humora van neki is, mint nekem, ezért igazán jól megértjük egymást. :)

Johi meg én - a két őrült :)
Az eredmények? A fent felsoroltakon kívül egyelőre nem tudom, mi mást is szeretnék. Persze, szeretnék karcsúbb lenni, de az leginkább majd az étkezés alapos átalakításán múlik. Jó lesz ez, mert már így is zabkása-függő vagyok, de így karácsony előtt őszintén nem tudom, mennyire tudok diétázni. Igaz, a diéta nem jelenti azt, hogy semmit nem ehetsz és éhezned kell, mint ahogy a "nem-diéta" sem jelenti azt, hogy zabálni kell két pofára, amíg szét nem szakad a gyomrod. Normális mennyiségű, relatíve tiszta kajákkal simán ki lehet húzni ezt a pár hetet.

Ami viszont már most érződik, az az "átalakulás" - ami kicsit lötyi volt, az már elkezdett kevésbé lötyi lenni (pl. felkar). Ami kissé már formátlan volt, az elkezdett kissé formásabb lenni (popsi, vádli). De úgy egészében véve a legfontosabb, hogy százszor jobban érzem magam a bőrömben, magabiztosabb és frissebb vagyok, mint azelőtt. Hiába, egy olyan mozgásigényű ember, mint én, aki gyerekkorától kezdve mindig csinált valamit, táncolt, tornázott, biciklizett, annak igazán létszükséglet ez a heti pár óra.

Közös karácsonyi edzééééééés - na, ki  az Antikrisztus?
A terv nagyon egyszerű: mindent úgy folytatni, mint eddig, ott, ahol eddig, és azzal, akivel eddig. Így nem lehet hibázni!
2 megjegyzés

Vasárnapi gondolatok a teremből

2016. október 18., kedd

Arra eszmélek, hogy délelőtt 10 van, és épp egy futópadon gyalogolgatok már vagy 20 perce, pedig vasárnap van, és más vasárnapokon, ha szerencsém van, nagyjából ilyenkor kelek ki az ágyból... Kint felhős, szomorkás idő, hideg ugyan nincs, de ki a fenének van kedve bármihez is? Érzem, hogy nehéz a fejem, a szigorú absztinencia ellenére mégis kellett volna még egy korty kávé indulás előtt. A fene ezt a gyaloglást is, állandóan mellélépek, vagy mi, még szerencse, hogy két srácon kívül senki nincs itt, így nem látja nagy tömeg, ha lehuppanok a szalagról, mert hogy ez lesz a vége, az tuti.

Aztán egyszercsak valahogy kezd kitisztulni minden. Kimelegszem, lassan élesebben látok. Jé, kisütött a nap! Odalent három bicajos beszélget, pihen, anyukák sétálnak babakocsikkal, bácsik kutyákkal, és az egész világ mintha megváltozott volna. Elkezdek élni, és mire Johi jelzi, hogy ideje valami mást is csinálni, már többé-kevésbé emberi formát öltök. (Mondom: többé-kevésbé.)

Johi különben nagyon kemény tud ám lenni! :-) A guggolás még csak egy dolog, de hogy tartsd meg 20 másodpercig? Hát ez nálam teljességgel kizárt. Talán öt év múlva... Fekvőtámaszból 15? Na ne viccelődjük, kérem, még ha könnyített is (milyen lehet a nehezített, te jó ég?) :-) (De azért a végére valahogy összehoztam 12-t, nem tudom, hogyan.)

Nyújtott karral meg hogy az istenbe' húzzam már fel magam a TRX-en? Persze, neki könnyű, ezret is megcsinál, és még csak nem is liheg. Jé, egyet sikerült nekem is. De jó! Juhú! Miii? Ezt a bitang nagy golyót kellene emelgetnem? Mi ez? Kettlebell? Micsoda hülye név már, szerintem el se bírom, bezzeg ő, mint a pelyhet, úgy emelgeti. Jó, oké, én meg tudok izé... zongorázni... valamennyit. Na de azt is csak meg kellett tanulni? Hát ez tényleg nem is olyan nehéz, bár tizenötödszörre már mindenhol fáj, de azért csak felemeltem, jeeeesz!

Mi az, hogy még egy kört az egészből? Te jó ég, én meg már úgy örültem, hogy végeztünk, most kezdhetem elölről? Hm. Most ezt jól csináltam, érzem, mondjuk így negyvenkettedszerre már ideje volt. Fhuh, ott nem is tudtam, hogy vannak izmaim...

Jó ez a nap amúgy, a váll-hát azért jóval könnyebb, mint a láb, már előre sírok a kedd miatt... Még most se tudok rendesen járni. Sebaj, ha évekig izomlázam is lesz, most már inkább így legyen, mint tespedten, a fene egye meg. Mégiscsak táncos voltam valaha, vagy mi a csuda, szóval egy kis izomlázért eddig se mentem a szomszédba. Na persze ez már inkább mozgásképtelenség, mert mire hazaérek, már a karomat se bírom majd felemelni.

Végeztünk, köszi, mondja Johi, és vidáman üget a következő vendéghez, én meg ott maradok félholtan, hogy akkor ezt így most hogy, aztán rámászom a futópadra még egy kis levezetésnek. Érdekes, hogy amikor először jöttem, 3,5 km/órával bírtam sétálni, most meg már 5,5, de lehet, hogy csak ekkora a különbség a futópadok között.

És újra nézek ki az ablakon, süt a nap, mindenem fáj, és nagyon jól érzem magam.





0 megjegyzés

Repülni

2016. október 6., csütörtök

Utálok repülni...

Gyűlölök repülni, félek tőle. Nem is értem, nem is érzem. Az ember helye egész egyszerűen a földön van.
Ahogy érzem magam alatt az egyre növekvő mélységet, a gyomrom kicsi, aszott citrommá szűkül. Ez a kis citrom méretéhez képest meglepő erővel tud fájni, és mivel elég sok hely maradt körülötte, fel-le liftezik odabent.
Nézek kifelé, lefelé, nem értem, mit keresek itt. Az előbb még, mint normális ember, a talajon ácsorogtam, a többiek között, akik most egyre távolodnak. Hülye kis hangyák. Miért is nem maradtam ott? Miért nem ti rettegtek ebben a nyomorult kosárban?
Különben azt kéne alaposan elverni, aki ezt az egészet kitalálta. Lebegni a semmiben egy ilyen bizonytalan alkotmányban? Már olyan magasan vagyunk, hogy alig kapok levegőt, biztos elértük a sztratoszférát. Rettenetes.
A többi hogy élvezi! Kiabál, hadonászik, integet. A fene egye meg, meddig tart még? Ajándék ide, vagy oda, nem kellett volna hagynom, hogy betuszkoljanak. Odaadhattam volna a jegyem annak a kutyás öregasszonynak (vajon felhozhatta volna a kutyát?), vagy a pipát rágcsáló, művészhajú csávónak, vagy a rágózó kisfiúnak.
Egyre jobban rángat a szél, lehet, hogy hányni fogok. Milyen vicces lenne rájuk hányni! Lehet, hogy észre se vennék, annyira irigykednek rám, én meg rájuk, hogy odalent maradtak.
Ez normális? Billegünk. A többiek vihognak, én meg leülök jobb híján a sarokba. Amilyen kis vacak ez a kosár, ennyi erővel ki is ugorhatnék, legalább gyorsan túllennék rajta.
Most már ők is megijednek. Tessék, idióták, ezt mondom, mióta az eszemet tudom! De persze befogom, én is itt vagyok... A szél erős, összevissza rángat minket. Már a hányás sem érdekel, csak kapaszkodom valami kötélbe, az ujjaim egész fehérek. Izzadok. Még szerencse, hogy itt nincs tükör!
Hirtelen rándítás. Na... mi van? Valami elszakadt. Behunyom a szemem, nem látok semmit. A kosár ferde, csúszkálok az alján. Van itt egy nő, hallom, ahogy sír. Én nem sírok, nincs nálam zsebkendő.
Megint pattan valami, újra megrándul a kosár. Pörgünk...? Csúszkálunk. Remek. Azt hiszem, zuhanunk. Már csak ez hiányzott. Biztos, ami biztos, nem nyitom ki a szemem.
Óriásit csattanunk, amikor végül földet érünk. Érdekes, nem érzek fájdalmat. Inkább örülök, hiszen végre lent vagyok megint. A többiek fura pózokban fekszenek, ennek itt tuti kitört a nyaka, annak a másiknak meg a lábai állnak furán. Én csak fekszem, nem mozdulok.
Valami meleg folyik az arcomra – na, csak nem lehányt valaki? Ja, nem, ez csak vér. Vér...?!?
Tényleg, én vagyok az. Ott fekszem. Látom magam, nyitva a szemem, de nem nézek sehova. Véres a fejem.
Szóval ilyen ez. Így megy ez... Nem is volt olyan nagy dolog. Tényleg kiugorhattam volna már az elején. És most mi lesz? Nézzem végig, ahogy jönnek értünk, ahogy élesztgetnek, szurkálnak, nyomkodnak?
Meg kell hagyni, elég gyorsak, már itt is vannak. Szaladgálnak, de tehetetlenek. Érdekes, egyre feljebb emelkedem. Hülye kis hangyák.

Imádok repülni...
0 megjegyzés

Első óra a teremben

2016. október 5., szerda

Tudom, tegnap ígértem, hogy még motyogok valamit, de este valahogy már nem akaródzott leülni a gép elé. De ami (aki) késik, na az általában én vagyok!

Nos, kezdjük csak az elején. Ezek itt elég friss fotók rólam. Úgy gondolom, kellőképpen érzékeltetik a problémámat.

Ez lenni én
Réten
Van mit takarni
Ja, tegyük hozzá, a látszat nem csal, a mozgásigény már korábban jelentkezett, írtam is a Balaton körüli túráról, meg úgy egyáltalán: azt érzem mostanság, hogy igen, a kerékpározás az, ami úgy igazán nekem való. Pont elég nehéz ahhoz, hogy kihívás legyen, de pont elég könnyű is, hogy szinte bármikor hozzá lehessen nyúlni. Persze nem kell túldimenzionálni, nem leszek én versenyző, vagy hegyikerékpáros, de a kora őszi, napfényes, illatos Balaton-környéki kerékpárutak bizony óriási élményeket tudnak rejteni. Most, hogy elhoztuk a bicajokat a fővárosba, akad még felfedezni való útvonal bőven, de hát erről majd később.

Az ember talán sosem elégedett a kinézetével maximálisan. Nem kell azért azt gondolni, hogy valami extra testképzavarral küzdenék, még csak nem is mondhatom, hogy nem érzem jól magam a bőrömben. Elvagyok én így, ahogy vagyok, viszont az általános közérzetem időnként eléggé pocsék. Mivel a munkám és a hobbijaim is mind szellemileg merítenek le, sokszor álmos vagyok, fáradt vagyok, nyűgös vagyok reggel, napközben és este is, éjszaka mégsem tudok normálisan aludni. Azt vettem aztán észre (és ez egyáltalán nem Nobel-díjas felfedezés), hogy mozgás, bicajozás, sétálás, úszás, stb. után ugyan fáradtabb vagyok, de ez a fáradtság jóleső, hiszen fizikailag terhel, nem csak szellemileg. Sokkal jobban esik utána az evés és az alvás is. Nyáron tehát, amikor csak tehettem, éltem is a kerékpár nyújtotta lehetőségekkel, gyakorlatilag szinte minden hétvégén ott voltunk a Balaton körül. Az ősz beköszöntével azonban ez sajnos kevésbé lehet reális megoldás.

A másik oldala a dolognak, hogy kerestem, kutattam én már korábban is segítség után, láttam is már edzőtermet messziről, de hát képzeljük el, hogy bemegyünk, és fogalmunk sincs semmiről - azért ezt internetről mégsem lehet megtanulni, bizony kell egy hozzáértő figura, aki ha más nem, legalább az elején segít nekünk abban, hogy milyen gyakorlatokat, hányszor, hogyan végezzünk, satöbbi. A személyi edző viszont valami olyasmi, mint egy randi: kell valami jó előérzet, kémia, vagy efféle ahhoz, hogy eredményesen együtt tudj valakivel dolgozni. Gondoljunk csak bele: ő az, aki lát izzadtan bénázni, aki a rajtad (most még) hülyén festő ruhákban nem röhög ki, és ő az, aki eléri, hogy ne bénázz, és ne álljanak majd rajtad később hülyén az említett ruhák. Önbizalmat kell, hogy adjon, rugdosnia kell, ha kell, de dicsérni is, ha éppen valamit jól csinálsz. Egyszóval nem olyan egyszerű döntés ez.

Szerencsére valami érdekes véletlen folytán én rátaláltam Johira, azaz Závodszky Johannára, és megvolt az a jó érzésem vele kapcsolatban, ami miatt írtam neki. Aztán válaszolt. Aztán megint írtam... na így elbeszélgettünk vagy egy fél órán át, és végül tegnap ott kötöttem ki vele az Arnold Gymben. Rögtön elsőre olyan érzés volt, mintha már korábbról ismernénk egymást, Johi igazán kedves, vicces, nevetős és laza, és közben úgy tesz tönkre, hogy észre se veszed... Na jó, ez a tönkretétel (bármennyire is fáj most mindenem) egyrészt jóleső, másrészt teljesen egyénre szabott, felmértük, mit bírok (hát, nem valami sokat, de lesz ez majd jobb), gyalogoltam gépen, húztam -vontam magam TRX-en, feküdtem itt, nyújtottam ott, egyszóval észrevétlenül, jó hangulatban túléltem az első edzőtermi órámat!

Észosztó adottságaimnak köszönhetően rögtön össze is gereblyézek pár hasznosságot, hátha vannak esetleg rajtam kívül is ilyen kis kezdők:

-Az edzőteremben senki nem fog azzal foglalkozni, milyen szarul nézel ki (sőt, még elismerést is kiválthatsz azzal, hogy elhatároztad magad)
-Ha a recepción elárulod, hogy először vagy itt, nagyon örülnek neked, megmutatnak és elmagyaráznak mindent, amit tudnod kell. Azonnal otthonos érzés!
-Hosszú hajúak, felejtsétek el a lógós hajakat, ez a dolog bizony magasra kötött kontyot kíván.
-Törölközőt mindenképpen vigyél, ha tudsz, kettőt, de egyet legalább. Kell közben is, és egy zuhany sem árt utána... sőt, szaunázni is lehet, meg ilyenek!
-Célszerű a laza, lógós öltözék helyett valami testhezállóbbat választani: nem mozdul el közben,nem akad be sehova, nem szakad ki, stb. (Lásd első pont: senkit nem érdekel, hogy áll rajtad.)
-A stabil, kényelmes cipő elengedhetetlen.
-Víz mindenképp legyen kéznél!
-Kiadós nátha után (mint esetemben) legyen kéznél zsepi is.

Ugye, milyen hasznos dolgokat tudok? És mindezt egy alkalom után! Mi lesz még később, te jó ég! Márpedig tudni fogjátok, mert minden fontos dologról tudósítani fogok - ez is ad egy kis motivációt nekem, és erre azért nagy szükségem volt, van és lesz is.
0 megjegyzés

Újra mozogni

2016. október 4., kedd

Amellett, hogy már 9 (!) éves a blog (bizony! 2007. szeptember 6-án indítottam), vannak itt bőven visszatérő elemek. Itt vagyok mindjárt én visszatérőnek... De nem csak úgy szimplán, mint "én", hanem én, a normál, én, a dagi, én a karcsú, aztán én, a normál, és most megint én, a hmmm hát mondjuk ki: dagi.

Ezúttal nem bízom a véletlenre - anno azért a sok befektetett munka mellett minden a kezemre játszott. Testi-lelki változások, egészségi állapot, stb., igaz, úgy sem volt könnyű lepattintani azt a 20 kilót, és most sem lesz az, de szerencsére segítségemre lesz valaki, akinek ez a hivatása. Természetesen róla mindenképpen bővebben beszámolok.

Kezdetnek mindjárt itt az infó, hogy bizony MA megyek az első megmérettetésre a konditerembe. Izgulok is kellőképpen. Tudom, hogy senki az égvilágon nem fog azzal foglalkozni az ott edzők közül, hogy én hogy nézek ki, vagy ki vagyok, vagy miért vagyok ott, de az ember nem tudja levetkőzni ezt a kényszerképzetet, ugye?

Szerintem este jelentkezem a friss élményekkel!
0 megjegyzés

Július 29

2016. július 30., szombat

Július 29. fontos nap az életemben. Tudom, hogy millió ember millió dolgot csinált ezen a napon, született, meghalt, feltalált, kitalált, betalált, de ez a nap számomra nem ilyesmikről szól. A szerelem kinyilvánításának napja, az örök összetartozásé, annak öröme, hogy ráébredsz: nem telhet el egy nap sem az életedből a másik nélkül.

A lelki kapocs, ami két ember közt akár egy pillanat alatt létrejöhet, talán elég ritka dolog (sajnos). Teljessé válik az élet, már nem keresed többé azt a megnevezhetetlen, ismeretlen valamit, amit kimondatlanul addig kerestél. Kiegyensúlyozott, boldog, nyugodt és harmonikus napokat köszönhetek ennek. A tudatot, hogy megérkeztem, hogy most már nem lesz semmi baj. Hogy mindig dobogó szívvel várom a találkozást, és ha végre meglátom, mosolygok kívül-belül.

Ami pedig a legnagyobb csoda: a viszonzottság. A biztonság, bizonyosság, hogy a másik is így gondol rám, hogy fontos vagyok neki, ha nem vagyunk együtt, akkor hiányzom, és ha végre átölelhet, akkor nehezen enged el.
Erről a lelki kapcsolódásról szól nekem most már mindig a július 29.

2 megjegyzés

Kezdőtől kezdőknek - avagy a bringatúra alapjai 13+1 pontban

2016. június 29., szerda

Hiába, imádok tanácsokat osztogatni, és ha már egyszer csináltam valamit, akkor szeretem a hasznos dolgokat megosztani másokkal is, mert ki tudja? Hátha...

Tudom, tudom, mindenki körbetekerte már a Balatont legalább hatszor, két nap alatt, meg egy nap alatt, meg különben nem is olyan nagy dolog. Nekem mégis az! Ugyanis ha azt nézzük, hogy egy diszkréten túlsúlyos, 35 fölötti irodai dolgozó nő vagyok, aki a napjai nagy részét ülve tölti (főleg mióta tangózni se nagyon jutok el), akkor igenis komoly erőpróbának számít mindenféle edzés és egyéb készülés nélkül ilyesmire vállalkozni. Írok is majd erről egy részletesebb beszámolót, mert érdemes, és aki nem volt még, az próbálja ki, de először is jöjjenek az okosságok.

Minden jótanács elé képzeljük oda, hogy SZERINTEM - mint ahogy minden véleményem elé, természetesen. Mégis azt hiszem, hogy lehetnek, akiknek lesznek itt nem annyira természetes dolgok. Higgyétek el, valóban kezdőként, igazi, valós saját tapasztalataim alapján osztom az észt.

1. A legfontosabb: SISAK! Amellett, hogy megmentheti az életed (ne feledjük, kezdők vagyunk, eshetünk-kelhetünk a bicajjal), még a napszúrástól is véd. Ne sajnáld rá kiadni azt a pár ezer Ft-ot. Menet közben jól szellőzik, ha meg megállsz, leveheted. Más kérdés, hogy a hosszú hajúakra kevésbé gondoltak, mert semmiféle megoldás nincs a haj "hova tevésére", hacsak nem hagyod kibontva a hátadra omlani - ami viszont 37 fokban enyhén kényelmetlen. Lehetne rajta egy olyan baseball-sapkás lyuk hátul... Hmmm. Lehet, hogy tervezek egy saját sisakot :)

2. Ismerd meg bicajodat. Olyan kerékpárral indulj neki hosszabb távnak, amit jól ismersz. Tudd, hol gyengébb, hogy kell fékezni vele, mennyit bír a csomagtartója, milyen tempóval lehet vele biztonságosan gurulni a lejtőn, és egyáltalán: ha zörög, kattog valahol, tudd, hogy mi baja. Ha nem a sajátod, bérelhetsz vagy kölcsönözhetsz is, de ne indulj el még abban a percben, teszteld, próbáld ki.

3. Felejtsd el a hátizsákot - legalábbis ha 2 napnál többre tervezel, és 3 kg-nál nehezebb. A csomagtartó és a rá szerelhető kerékpáros táska sokkal praktikusabb, kezelhetőbb megoldás. Emelkedőn azzal se könnyű feltekerni, de nem nyom plusz súlyt a hátadra, válladra, és főleg nem nyom le téged még jobban a nyeregbe (=popsiproblémák).

4. Apropó popsi: fájni fog. Mindenképpen. Legalábbis az első nap után. Mindenképpen szerezz be kerékpáros nadrágot (és ha lehet, felsőruházatot is). A szivacsbélelt gatya és a mezei nadrágok közt ég és föld a különbség, és hidd el, lehet a legszuperebb nyerged, ezen akkor sem érdemes spórolni. A legolcsóbb, legegyszerűbb bélelt nadrág is hihetetlenül megkönnyíti majd az életed. A magam részéről utálom, hogy ilyen szűk cuccokban mutatkozzam más emberi lények előtt, de ez megoldható egy fölé vett valamivel (én pl. egy szoknyát vettem fölé, ami további puhítást jelentett, és jótékonyan takarta, amit kellett). Fiúknál pedig létezik olyan kerékpáros nadrág, ami pont olyan, mint egy sima rövidnadrág, csak éppen benne van a szivacs - kívülről nem is venni észre.

5. A nyeregválasztás sem utolsó szempont. Rövid távon, városban talán praktikusabb egy keményebb nyereg, de szánj rá időt, hogy megtaláld a neked valót. A túl puha sem jó. Léteznek zselés rátétek is, ezekből is meg kell nézni, mit választasz, mert lehet, hogy drága, de nem bír 2 km-nél többet (bizony!).

6. Mindig legyen nálad víz! Alapdolog, kötelező. Észre sem veszed, mennyire gyorsan telik az idő tekerés közben: nézed a tájat, falod a kilométereket, közben meg szép csendben kiszáradsz. Mi pont a legmelegebb időben voltunk a túrán. Ne szégyellj negyedóránként megállni és inni! Ha kifogy, mindig van bolt, kocsma, ivókút, akármi, hogy újra tudd tölteni a készleteket. Viszont arra is vigyázz, hogy ha nagyon szomjas vagy, egyszerre ne igyál túl sokat, mert az inkább csak elveszi az erőt. Ha megittad 3 percen belül a másfél liter vizet, ülj le, és pihenj legalább negyedórát!

7. Fontos kellék a szemüveg! Nem kell a legdrágább, legprofibb, legszuperebb márka, olcsón is létezik jó minőségű, UV-szűrős, esetleg polarizált szemüveg. Hasznos a cserélhető lencsés, de persze nem kötelező. Nem, nem a napsütés miatt kell, bár nyilván adott esetben ez a haszna mindenképpen megvan, de ennél sokkal fontosabb a szem védelme a rovarok, por, felcsapódó kavicsok, stb. ellen. Nagyon veszélyes, ha óriási sebességgel, élvezettel gurulsz le a meredek lejtőn, és hirtelen belevág valami a szemedbe. A cserélhető lencséjű szemüvegek pedig minden napszakban, minden fényviszonyra megválasztható színű és sötétségű lencséket tartalmaznak (van teljesen színtelen is, mint a munkavédelmi szemüveg - jelen esetben inkább túravédelmi, ha-ha-ha).

8. A profik szerint vinni kéne magunkkal gumibelsőt meg szerszámokat, de én nem tudok gumit cserélni (majd megtanulom). Szerencsére eddig nem is volt rá szükség. Ha tehát kezdő vagy, és nem értesz ezekhez a dolgokhoz, legyen nálad a tervezett útvonalra eső kerékpáros szervizek, szerelők listája elérhetőséggel, no meg célszerű a vasúti menetrendet is beszerezni (most már mobilos applikációként is egyszerűen elérhető). A Balaton körül jó az ellátottság szervizből és vasútállomásból is.

9. Nem kötelező, de hasznos a kerékpáros kesztyű. Nem menőzésből használja az ember, hanem mert valóban védi a kezet, a csuklót a feltöréstől, csúszástól, rázkódástól. Az én kezem az allergia miatt ilyenkor meglehetősen sebes, a kesztyűvel azonban meg sem éreztem az egészet. Már a legegyszerűbb is jó lehet - érdemes zseléset választani, illetve odafigyelni a megfelelő szellőzésre. Megéri! (Igaz, hogy az 5 nap után most egy fehér "kesztyű" látszik a kezemen, a többi részem meg barna, de oda se neki.)

10. Ha a Balaton környékére mész bringázni, alap a Balatontipp oldal! Itt aztán tényleg mindent megtalálsz, amire szükséged lehet. Plusz dolog, hogy pecsétgyűjtős játékot is játszhatunk, és ha minden oké, akkor még oklevél is jár :)




11.  Az egyik legalapabb kellék a naptej! Még ha nem is tűz a nap, igenis használd! Órákon át kint vagy a szabadban, hidd el, leégsz. Akkor is, ha már barnultál. Akkor is, ha sose égsz le.

12. Mindig legyen bekészítve az alap gyógyszerekből: fájdalomcsillapító, lázcsillapító, valami hasmenésre, legyen kálcium pezsgőtabletta, mert bármikor jöhet valami csípés - és ami fő: napégésre valami kence. Ja, és tele leszel sérüléssel! Nekimész a pedálnak, megkarcol a lánc, eldől a bicaj a rápakolt cuccoktól, és nyilván pont a térdednek esik, stb. szóval a ragtapasz meg ilyenek is elkelnek.

13. Ha nyáron mész (talán jobb tavasszal, vagy ősszel, amikor nincs akkora meleg, de lehet, hogy csak ekkor tud az ember szabadságra menni), akkor célszerű a szállásokat előre lefoglalni, megszervezni, ugyanis szezonban már nagyon ritka a hirtelen foglalható szállás, főleg egy éjszakára.

+1: Ismerd a korlátaidat. Olyan távval tervezz egyszerre, amit biztosan tudsz teljesíteni. Nem baj, ha az "csak" 25 km, ha hegynek fel és le vezet az út. Én tuti, hogy nem tudok lefutni talán 200 métert sem egyhuzamban, hát nem is tervezek maratoni futást (vagy ha igen, hát nagyon sokáig tartana, mire beérnék a célba).

De a legfőbb: bárhova mész, élvezd! Nagyon jó érzés magunk mögött tudni a kitűzött távot, és a jól megérdemelt fröccsel hűteni magunkat :)
0 megjegyzés

Egy panda nem csinál nyarat?

2016. április 26., kedd

Sok mindenről nem esett még szó mostanában, a zenekari élet is ezek közé tartozik. Szöveg helyett álljon inkább itt az első bemutatkozó demónk. Hamarosan mindenféle más dolgok is történnek velünk! Megtalálhatóak vagyunk a Facebookon itt.

0 megjegyzés

Sütés-főzés, ahogy én csinálom

2016. április 23., szombat

Mikor máskor lenne idő és mód egy kis főzőcskézésre, mint hétvégén? Nyilván nem csak én vagyok ezzel így. Vigyáznunk kell azonban, mert lehetnek intő jelek, amik már a nap elején figyelmeztetnek arra, hogy talán inkább mégis a pizzarendelést kellene választani. Hogy mik ezek?

-Először is: amikor felteszed a kávét, figyelni kell arra, hogy ha a kiöntőt nem teszed rendesen a helyére, akkor a kávé bizony melléfolyik. Egyes, a kákán is csomót kereső egyének mondhatnák, hogy ez természetes, de nem, szombat reggel nem az. Esetleg kávéivás UTÁN lehetne az, de előtte semmiképpen.
-A reggeli rántottához a tojást úgy verd fel, hogy a tojásos edényt tálcára teszed. Így, ha a fele kiömlik, mert véletlenül megbillen az edényt, a tálca szépen felfogja, és visszacsorgathatod az egészet. Őőőő, igen, persze, makulátlanul tiszta tálcáról beszélek.
-Amikor elmész bevásárolni, mindig figyelj arra, hogy a zöldségesnél kizárólag olyan ember mögé állj az 1 db zellergumóddal, aki az egész bolt teljes kínálatából vásárol, hosszan, alaposan átgondolva, mindenből 10-15 dekát, és nem, nem lehet 16, tessék belőle levenni a többletet.
-A közértben pontosan időzítsd érkezésedet áramszünet, hálózati hiba, pénztárszalag-kifogyás idejére. Mindig.
-Az ebéd tervezésénél alaposan gondold át, hogy milyen összetevőkre lesz szükség, majd négyszer-ötször is ugorj le a boltba, zöldségeshez, henteshez, piacra.
-Mielőtt a főtt krumpliról leöntenéd a vizet, hirtelen ötlettől vezérelve alaposan fertőtlenítsd és tisztítsd le a mosogatót. Amikor a víz mellett a krumpli is kiborul, nyugodtan visszalapátolhatod a fazékba, nem kell kidobnod, finom lesz.

És ez csak a délelőtt :)